Séma, tudatszint és világnézet

Selffejlődés és világlátás, avagy a politikai süketség. Miért nem jut el szívtől szívig a másik ember véleménye, hiszen mindenki a boldogságot, biztonságot és állandóságot keresi.

Ennek a posztnak nem az igazságtétel a célja! Meg szeretném mutatni, hogy mindkét tábor, érző, szenvedő lény, és a gyermekkori traumák szemüvegén keresztül mindenkinek más jelenti a biztonságot. Ha ezt meg tudjuk érteni, talán eljön egyszer a két tábor integrációja, és kialakíthatunk nemzeti minimumokat, amik kormányokon átívelve megvalósulhatnak.

 A világnézet sémái – politikai törésvonalak belső terei az integrál tudat fejlődési szintjein

A politikai megosztottság napjaink egyik legmélyebb társadalmi törésvonalává vált. Konzervatív és liberális, (lassan kiüresednek ezek a fogalmak, de nem találtam jobb szavakat rá) álláspontok gyakran nem pusztán ideológiai vitaként jelennek meg, hanem szenvedélyes, személyes ügyként. Ez az összehasonlító írás arra tesz kísérletet, hogy pszichológiai mélységű megközelítésben, a Jeffrey Young által megalkotott maladaptív sémák, és Ken Wilber integrál szemlélete alapján feltárja miként formálják gyermekkori tapasztalataink és belső énrészeink a világnézetünket. A gyermekkori élmények „alapszoftverként” működnek. A korai tapasztalatok, különösen a szülőkkel, gondozókkal való kapcsolat határozzák meg az alábbiakat:

  • Bizalom: Alapvetően biztonságos vagy fenyegető helynek éljük meg a világot.
  • Énkép: Értékesnek, szerethetőnek, kompetensnek tartjuk-e magunkat.
  • Mások képe: Másokat megbízhatónak, kiszámíthatónak vagy éppen veszélyesnek, elutasítónak élünk-e meg.

Ha egy gyermek például érzelmileg elhanyagolt, akkor felnőttként is hajlamosabb lehet arra, hogy a világot hidegnek vagy érdektelennek lássa. Ezzel szemben egy biztonságosan kötődő gyermek nagyobb eséllyel épít ki optimista és nyitott világnézetet.

Traumák torzíthatják az értelmezési mintákat

Gyermekkori traumák, például bántalmazás, elhanyagolás, krónikus bizonytalanság – hatására a világot veszélyesebbnek, kaotikusabbnak érezhetjük. Ez nemcsak az érzelmek szintjén van így, hanem kognitív világnézeti mintákban is megjelenik:

  • „Nem számíthatok senkire.”
  • „A dolgok bármikor rosszra fordulhatnak.”
  • „Nekem mindig meg kell küzdenem a helyemért.”

Ezek mély hiedelemként rögzülnek, gyakran tudattalanul, és felnőttként is irányítják a gondolkodást, döntéseket, kapcsolatokat. Sok ember most azt gondolhatja, neki már nincs dolga ezekkel a „hülyeségekkel”, mert ő már kidolgozta magából a traumáit, vagy ami még jobb, neki nem is voltak, ő egészséges felnőtt. Ha te így érzed, akkor ezek a gondolatok nem neked szólnak, és megköszönöm, hogy elolvastad a bevezetőt!

  1. A sémák világa – Young rendszerének alapjai A maladaptív sémák, sémamódok ismétlődő, negatívan torzított belső mintázatok, amelyek gyermekkori betöltetlen alapszükségletekből erednek. Ezek hatással vannak gondolkodásunkra, érzelmi reakcióinkra és kapcsolati dinamikáinkra is.

Néhány fontosabb séma és sémamód:

  • Konzervatív sémák, sémamódok

Séma neve

Leírás

Túlzott követelmények (Unrelenting Standards)

Magas, gyakran irreális elvárások önmagával szemben.

Negatív önkép / Szégyen (Defectiveness/Shame)

Mély belső hiedelem: „Nem vagyok elég jó.”

Alárendelődés (Subjugation)

Mások igényeihez való igazodás, belső harag kíséretében.

Büntető sémák (Punitiveness)

A hiba büntetést érdemel – önmagával vagy másokkal szemben is.

  • Aktív sémamódok

Sémamód neve

Leírás

Kritikus szülő

Belső kritikus hang: „Ez így nem elég jó.”

Megadó gyermek

Visszahúzódó, lemondó: „Úgyis a másiknak van igaza.”

Fojtott haragos gyermek

A harag jelen van, de el van nyomva – belső feszültségként él tovább.

Liberális sémák, sémamódok

Séma neve

Leírás

Társas elszigetelődés / Identitásdiffúzió

Bizonytalanság az önazonosságban: „Ki vagyok én?”

Elismeréskeresés 

Vágy az elfogadásra, megfelelési kényszer.

Megmentő szerep / Túlzott empátia

Másokra hangolódás saját igények rovására, önfeladás

Aktív sémamódok

Sémamód neve

Leírás

Spontán gyermek

Kreatív, játékos, örömteli – egészséges érzelmi megélés.

Egészséges felnőtt

Önismeret, kapcsolódás, határtartás – jól működő belső iránytű.

Megadó / elkerülő mód

„Csak legyen béke” – döntések átadása másnak, konfliktuskerülés.

Megküzdési stílusok vagy stratégiák a sémákhoz való alkalmazkodás különböző módjai. Ezek ritkán tudatosak, de erősen befolyásolják a gondolkodást, érzéseket és viselkedést. 


Megküzdési mód

Liberális példa

Konzervatív példa

Túlkompenzálás

Szabadság, önkifejezés abszolutizálása; ellenállás mindenféle korlátozással szemben

Szigorú rend, szabályok, tekintély hangsúlyozása a kontrollvesztés kompenzálására

Lehetséges sémák

Jogfosztottság, érzelmi gátoltság, kritikus szülő

Abúzus/bizalmatlanság, instabilitás, elszigeteltség

Példa

Identitáspolitika, szabadságjogok túlhangsúlyozása, akár az együttműködés rovására

Erkölcsi normák, nemzeti identitás védelme, akár kirekesztés árán

Elkerülés

Konfliktuskerülés, politikai korrektség, vélemény-mérséklés a harmónia érdekében

Érzelmek elnyomása, keménység, „ne sírj” attitűd

Lehetséges sémák

Érzelmi depriváció, konfliktuskerülés

Érzelmi elhanyagolás, sebezhetőség

Példa

Kényes témák kerülése, túlzott diplomácia

Empátia visszafogása, érzelmek bagatellizálása

Azonosulás

Kívülállósság érzése → politikai identitás; kisebbségvédelem akár önfeladással is

Az élet harc, rend kell → határozott világlátás és szerepelvárások

Lehetséges sémák

Szociális kirekesztettség, alacsony önértékelés

Büntető szülő, alávetettség, önfeláldozás

Példa

Mindenki egyenlő hangsúlyozása, identitásépítés kisebbségi élményből

Hagyományos szerepek (pl. férfi-nő) védelme, erős morális struktúrák

Ezek a sémák olyan elhárításokat alakíthatnak ki, amelyek később világnézetekké, politikai meggyőződéssé is formálódhatnak.

  1. Wilber integrál szemlélete: tudatszintek és világértelmezés Ken Wilber integrál modellje szerint a tudat fejlődése meghatározott szinteken megy végbe: egocentrikus, etnocentrikus, világcentrikus, integrált és transzperszonális. Mindegyik szint sajátos világnézeti attitűdöket, erkölcsi logikát és értékrendet foglal magába.

A politikai beállítódások sokszor ezek valamelyik szintjén rögzülnek: pl. a konzervatív attitűdök gyakran az etnocentrikus („mi és ők”) szinten jelennek meg, míg a liberális attitűdök világcentrikus („mindenki egyenlő”) szinten. Az integrált tudatszint viszont képes lenne ezek egységben való szemléletére.

  1. A séma + tudatszint:  Egy minta arra, hogyan kapcsolható össze a sémavilág a tudatszintekkel és a politikai beállítódásokkal:

Séma

Konzervatív verzió

Liberális verzió

Lehetséges integrált forma

Kirekesztettség

nemzeti bezárkózás

identitáspolitikai túlérzékenység, önfeladás

univerzális emberi kapcsolódás egészséges határok betartásával

Kontrollhiány

tekintélyelvűség

rendszerellenes aktivizmus

belső stabilitás és rugalmasság

Érzelmi megfosztottság

cinizmus, elutasítás

mártírszerep, túlzott empátia

határtartás + empatikus kapcsolódás

 

Konzervatív

Liberális

Hiedelmek

„Van egy helyes út, azt kell követni.” Nehezen fogadja el a változást, új nézőpontokat.

„Minden nézőpont érvényes valamilyen szinten.” Nincs döntés.

Érzelmi alaphang

Bűntudat, szorongás, kritika. Hajlamos ítélkezni, de gyakran saját maga felett is.

Bizonytalanság, empátia, néha identitászavar. Hajlamos túlagyalni, hogy „kinek van igaza” – miközben elveszti a saját szempontját.

Válasz konfliktusra

Merevség, szabálykövetés, néha düh elfojtva, néha merev.

Elkerülés, megfelelés, békítés. Konfliktuskerülő lehet Pl. A fundamentalista agresszióra nincs válasza („Ne bántsuk egymást, minden szempont számít.”).

Terápiában

Nehezen nyit, de következetes. 

Könnyen nyit, de gyakran túl rugalmas Könnyen tud másokkal kapcsolódni, de néha nehezen húz határt.

 

Konzervatív

Liberális

Előnyök

– Stabilitás és rend
– Hagyományok tisztelete
– Közösségi értékek védelme
– Fokozatosság a változásban

– Egyéni szabadságjogok
– Társadalmi egyenlőség
– Nyitottság és innováció
– Pluralizmus, demokrácia

Veszélyek

– Elutasítás az új iránt
– Status quo megőrzése mindenáron
– Kirekesztés lehetősége

– Túlzott individualizmus
– Erkölcsi relativizmus
– Túlzott állami beavatkozás a kisebbségek mellett

  1. Az átjárhatóság lehetősége Az ember világnézeti fejlődése akkor válik lehetővé, ha a egyén képes reflektálni saját sémáira, saját elhárító mechanizmusaira és azok következményeire. Ez teszi lehetővé, hogy ne az azonosuláson, hanem tudatos választáson alapuló világnézetet alakítsunk ki. A fejlődés tehát nem ideológiák közötti váltás, hanem tágabb látókör kialakítása önismereten keresztül.

A mind két oldalon megjelenő előítélet életet segítő minta, vagy merev torzítás? Nem minden előítélet azonos súlyú. Az integrált Self képes felismerni, hogy vannak olyan, korábbi tapasztalatokból származó automatikus értékelések – „előítéletek” –, amelyek segítenek az életben való tájékozódásban, és életben maradással. Ezek lehetnek életet segítő előítéletek: mintázat-érzékeny megérzések, amelyek nem a kirekesztést, hanem a kapcsolódás biztonságát szolgálják. Az integrált szinten nem az előítélet-mentesség a cél, hanem az, hogy felismerjük: mikor vezetnek ezek a mintáink kapcsolódáshoz, és mikor válnak elválasztóvá. A tudatosság segít elválasztani a bölcs megérzést a merev reakciótól.

  1. Záró gondolat: A konzervatívnak az etnocentrikus a mi és ők, a bezárkózás adja meg a biztonság érzetét, míg a liberálisnak a mindenki egyenlő gondolata, amiből az önvédelem hiányzik, és a hierarchia tagadása. A politikai viták mélyén gyakran nem logikai érvek, hanem feldolgozatlan sémák és fejlődési blokkok, leszakadt én részek ütköznek. Ezek az én részek a saját biztonságukat szolgáló világnézetet választják. Ha e belső mozgatóinkat felismerjük, empatikusabban tudunk egymásra nézni – és közelebb kerülhetünk nem csak a másképp gondolkodó emberhez, hanem saját, érettebb felnőtt énünkhöz is.